Répi ihlete, avagy hogyan született meg a fejemben Répi?

Sokan kíváncsian kérdezték már, hogyan is jött nekem ez az egész ötlet, hogy írjak Répiről egy könyvet. Most elmesélem nektek.
Már 8 éves korom óta írogatok meséket, 12 éves koromra kb 150 mese gyűlt össze. Tudjátok, mivel én mozgássérült vagyok, így nem tudok egyedül mozogni, mindenben segítenek nekem szüleim vagy testvéreim, barátaim, segítőim. Viszont cserébe sokat tudok gondolkodni sokféle fontos dolgon, mint a meséken.
A mesék sokszor éjjel vagy reggel jutottak eszembe, akkor jött meg gyakran az ihlet. Épp már kb 4 hónapja nem jött semmi ihlet, anyukám szerint alkotói szabadságon voltam, mikor egyszer csak beindult Répiről az ihletem. Ahogy Anya szokta mondani, reggelente van egy tipikus kuncogásom, amikor ihlet van aznap, így erről már ő is előre tudta.
Jött egy, aztán még egy, majd másnap még egy, és majdnem minden nap jött egy mese ötlet Répiről, de volt olyan nap is, hogy kettő is jött. Így két hét alatt kész is volt Répi története. Reggelente gondoltam ki őket, felkeltem, megreggeliztünk, tanultunk, és aztán anyának lediktáltam minden nap, ő pedig begépelte a laptopba, mért én nem tudom a kezeimet jól használni. Anya már az 5. vagy 6. fejezet után nagyon csodálkozott, hogy milyen szuper az egész, milyen kerek, kérdezgette, hogy hány fejezete lesz, de semmit sem tudtam előre, minden nap csak egy fejezet jött.
A végén anya is és a nagymamám is mindketten azzal jöttek elő, hogy ez annyira szuper, hogy ki kéne adni könyvbe. Fogalmunk sem volt arról, hogyan is kellene elindulni, azt tudták, hogy nem egyszerű dolog. A nagymamám keresett egy magánkiadót, őket bízták meg, és az egész család összefogott, hogy ezt ki lehessen adni: mind a négy nagyszülőm és a szüleim együtt összeadták rá a pénzt. Utána, amit támogatásként kaptam a könyvekért esetleg, azokat gyűjtöttem, és abból kértünk újabb kiadást, utánnyomást. Kétszer nyomtattuk már újra, mert például az első 100 db 5 nap alatt elfogyott nagy meglepetésünkre. Készült már egy 2. kiadás is, ahova a QR kódokat is beletettük, ami ide vezet titeket, ahol további vicces, érdekes történeteket olvashattok, amelyeket Apukámmal együtt ötleteltünk ki, ssóval ez a háttértörténet már kicsit Apukám műve is, de a könyv maga teljesen az enyém. Sőt annyira, hogy a szerkersztő 1-2 helyen át is fogalmazta volna, de anyukám nem engedte, azt szerette volna, hogy az én szójárásom szerint maradjon meg minden.
A maradék támogatást pedig a következő könyvemre, Furulyácskára költöm el.

Köszönet...

Szeretném megköszönnni minden kedves családtagomnak, barátomnak, ismerősömnek, akik valamilyen formában segítettek nekem, hogy ez a könyv elkészüljön. Köszönöm a szüleimnek, anyukámnak, hogy legépelte, apukámnak, hogy átolvasta, nagymamámnak, hogy átnézte a helyesírást, és köszönöm szépen külön azoknak, akik rajzoltak hozzá: Kiss Emília Szonja, Both Nóra, Both Viktória, Kovács-Buna Kinga, Lubica és Lucia Bogdanyova, Láng Andrea, Boldog-Tokaji Emília, Dobai Denissza, Hárosi Brigitta, Kovács-Buna János, Hárosi Sándor és Sándorné Zsuzsa, Pénzes Panna Flóra, Szabó Fanni Mercédesz.
Továbbá köszönöm szépen azoknak, akik érdeklődtek iránta és támogatásukkal lehetővé tették, hogy újra és újra ki tudjuk nyomtatni. Köszönöm szépen azoknak, akiktől kaptam visszajelzéseket, nagyon szeretek mindenféle visszajelzést kapni, köszönöm a sok jó szót, biztatást és szeretet.
Köszönöm szépen azt is, hogy teljesen véletlen folytán ebből egy papírszínházi előadás is készülhetett az Apor Vilmos Főiskola rendezésében, amit több helyen bemutattak. Köszönöm, hogy ezzel szerepeltem már az Érdi Újságban, a Váci Online-ban, a Szentgotthárdi tévében, valamint a biatorbágyi Völgyhíd TV-ben. Köszönöm, hogy több író-olvasó találkozóra is hívtak a könyvvel kapcsolatban (Diósd, Biatorbágy, Szentgotthárd), sőt, még a következő könyvemre adománygyűjtő koncertet is szervez a gotthárdi Művelődési Ház. Köszönöm, hogy a biatorbágyi Faluházba is eljuthattam megnézni a kulisszák mögötti titkokat és a Karikó János könyvtárban is előadhatták a papírszínházi előadást, köszönöm, hogy festettek rólam egy festményt, vagy a gyerekek rajzokat küldtek nekem, szóval végtelen lenne a sor... Köszönöm, hogy ezáltal annyi jó embert ismerhettem meg, akik egy-egy fantasztikus kedvességgel leptek meg!

RAJZOK, AMIKET A GYEREKEKTŐL KAPTAM

Az alábbi rajzokat a Szentgotthárdi Arany János Általános Iskola tanulói rajzolták Répiről és kalandjairól:

Az alábbi rajzokat a BP 18 Egyesített Óvoda Pestszentlőrinci Lurkó-Liget Tagóvoda kis gyermekei rajzolták Répiről és kalandjairól: